- Rád nézek az üvegen keresztül
Nem tudom mennyi idő telt el
Istenem, örökkévaló érzés
De ezt soha senki nem mondja neked örökké
Olyan érzés, mintha egyedül ülnék a fejedben
Hogy érzi magát, ez a kérdés
De elfelejtem, nem vársz könnyű választ
Amikor valami, mint a lélek, inicializálódik és összecsukható, mint a papírbabák és a kis jegyzetek
Nem várhatja el a keserű embereket
És amíg kint vagy, nézz be
A látottak leírása
Ne feledd, hogy engem bámulsz
Mert téged nézek az üvegen keresztül
Nem tudom mennyi idő telt el
Csak azt tudom, hogy örökkévaló érzés
Amikor ezt soha senki nem mondja neked örökké
Otthon érzi magát, egyedül ül a fejében
Mennyi az igazi, annyi kérdés
A próbababák járványa
Mindent szennyez
Amikor a gondolat szívből jött
Az elejétől fogva soha nem sikerült
Hallgassa csak a zajokat
(Nincs több szomorú hang)
Mielőtt elmondanád magadnak
Ez csak egy másik jelenet
Az emlékezés csak más, mint amit láttál
Rád nézek az üvegen keresztül
Nem tudom mennyi idő telt el
És csak annyit tudok, hogy örökkévaló érzés
Amikor ezt soha senki nem mondja neked örökké
Otthon érzi magát, egyedül ül a fejében
[Énekkar]
És a csillagok
A csillagok, amelyek ragyognak érted
És a csillagok
A csillagok, amelyek hazudnak neked
Rád nézek az üvegen keresztül
Nem tudom mennyi idő telt el
Istenem, örökkévaló érzés
De ezt soha senki nem mondja neked örökké
Otthon érzi magát, egyedül ül a fejében
Mert téged nézek az üvegen keresztül
Nem tudom mennyi idő telt el
Csak azt tudom, hogy örökkévaló érzés
De ezt soha senki nem mondja neked örökké
Otthon érzi magát, egyedül ül a fejében
[Kórus: x2]
A csillagok
A hazug csillagok
